ÁLMOK!MIRŐL IS SZÓL??MINDENKINEK VAN VALAMI ÁLMA EBBE BIZTOS VAGYOK!!
AZ ÉN ÁLMOM AZ HOGY LÁSSAM HOGY MOZGÁSBAN VAN A SOK MAGÁNYOS SZÍV!!
SZÓ SZERINT ÁLMODOZTOK!! TENNI IS KELL AZÉRT HOGY NE LEGYEN ÁLOM VALÓSÍTSUK MEG AZ ÁLMAINKAT!!
PL KI-KI LEÍRHATNÁ HOGY MIT TETT VAGY MIT SZERETNE AZ ÉLETTŐL,MERT EZ AZ OLDAL MIATTUNK VAN!!HOGY SEGÍTSÜNK EGYMÁSNAK!!HA ITT VAGYTOK EGGYÁLTALÁN LEÍRHATNÁTOK A VÉLEMÉNYETEKET,AZ ÁLMAITÓKRÓL!!

Válasz

Ahogy azt H.Laci írja : genetikailag is olyan hogy "imád" szenvedni ! Hát ezt vitatnám ! Én ugyanis a megoldások embere vagyok,tehát ha nincs munkám,addig keresek míg találok.Vagy nincs párom,hát keresek,nem várom meg míg mások lépnek...helyettem.De ha egy álom nem válik valóra,attól még álmodhatok más álmokat,szebbeket is ! Ha a világ megváltoztatása a terved,kezd magadon és változz meg, mert sokszor apró,piti dolgokon csinálunk úgy,mint ha ettől függne a világ sorsa.Akkor kevesebb lesz a gyötrelem,a fájdalom,amit mi magunk okozunk másoknak ! De nem az agyoncivilizáltság az oka a magányosságnak,hanem,hogy nyiltak,öszinték,toleránsak legyünk egymással szemben és magunkkal !

Válasz

Igaz, hogy az emberek legtöbbsége önpusztító mind lelkileg, mind testileg. Sajnos kevesen vannak, akik változtatni tudnának ezen a maguk erejéből. A magány ott él mindenkiben.... csak meg kell tanulni kezelni.

Válasz

Tudjátok minden embernek vannak álmai, és ezek az álmok nem mindig válnak valóra, mert olykor ezek olykor túlzottan is nagy dolgokról szólnak, és amik szeretnék megváltani ezt a romlott világot. Megszabadítani a világot és az emeberekt attól a sok gyötrelemtől amit maga az ember okoz saját magának, mert sajnos az ember genetikailag is olyan hogy "imád" szenvedni egyszóval mazoista létforma. És ami a lehető legrosszabb hogy nem nagyon akar változtatni a sorsán illetve jövőjén, mert hadja hogy ezt mások tegyék meg helyette, mert erre is lusta.
Ameddig nem változik meg maga az ember, addig mindig is lesznek magányosak ebben az agyoncivilizált világban, még akkor is ha valaki él melletük.

Válasz

Nem válnak, de akkor is nagyon jó elképzelni a vágyainkat.... És nem csak elképzelni jó, de leírni is. :)

Válasz

álmodózni lehet csak az álmok nem válnak valóra.ez a baj.

Válasz

Képzeletfohász

…bárcsak valóban is létezni tudnál… ott, ahol, valahol én is… létezni próbálok… S nem csak álom, s képzelt látomás lehetne csak, ahogy létezésünk véletlen, végül majdnem egybefolyt… Ott Ahol, már majdnem beszéltünk, ott, ahol már majdnem egymásra néztünk, s ott amerre már majdnem fontossá is lehettünk volna… talán… még egymásnak is.
Vagy ott, ahol a tömegkommunikáció, és az információs technológiák tobzódása közepette is, már nem csupán csak füstjelekkel társaloghatunk… ismeretlenül, s egymásról szinte semmit se tudva, de mégis, valahogyan érezve mindent… de legalábbis e ’minden’ tényleges esélyét, értelmét és célját. Mikor is a két fél, eddig csak félig és éppen hogy létező - végre, már valóbban is, egyetlen egészbe forr… valahol egy másik, talán már nem is egészen földi – már- már földön túli – dimenzióban…s a realitások fölött, így irreálisan is – mindennél reálisabban.
S elképzelem…igen: ahogy oly’ hosszasan kerestem, s kutattam ezt a percet, s ahogy végül megtaláltam: s azt miképpen végül – valóban Hazaérkezem…s azonképpen is, egymásban, végül – őszintén fölismerem szemeid tükrében magam…
S elképzelem: ahogy eltűnik mellőlünk a hajsza, a zavar és levertség, ahogy szétfoszlik valamennyi bánat, ahogy elűzetik mindahány bűntudatunk is, és lelkiismeret furdalásunk, mert talán elhiszem… hogy valóban létezik valahol egy ehhez fogható világ is…

Amely magába rejt, s nem kiejt öléből a vad és idegen, rideg anyagiságba. Amely átölel, s azzal hogy védelek, már engem is megvéd. S amely zenévé válik, amely nem lesz más csak béke, az egésszé lett lélek óvó menedéke, enyhet adó óázisa, e lát feleti létnek; akár egy Paradicsom, egyfajta helyi Nírvána képzete, s igézete képpen - valamennyi idáig érintett Pokol komor füsthegye fölött… anyagtalan lélekké párologva, és súlytalan.

Ahol már nem lesz szó időről, s nem lesz szó a szóról. Mert a hallgatásainkkal is könnyedén beszélgethetünk, a gondolat, az álmok és az érzelmeink megszelidűlt nyelvén, örökkön örökké… ha csak egyetlen pillanatra is, de ott és akkor végre, s véletlen - még elhihetjük ezt!
Ámen.

Válasz