Minél inkább gondolkodom rajta... egyre inkább válik valószínűbbé az, hogy talán "mindig" is magányos voltam, csak legföljebb a világ - ideig óráig - elhitetett velem, egy "másik látszatot..." (!)

Márpedig így nézve, még minek van - és lehet - vajon... bármi ÉRTELME itt...?

Válasz

7 éve .azelőtt is az voltam ,de azóta meg nagyon.Koromtól fogva ,már nem is számíthatok semmire.Idős kórban már nehezen megy a komoly kapcsolat.Fél is az ember,alkalmazkodni is nehezebb.Sajnos a magányt nehezen viselem el ,hozzá vagyok szokva ,hogy zajlott körülöttem az élet és egyik napról a másikra egyedül maradtam.A gyerekek felnőttek,szét szóródtak,meg van a maguk gondja ,baja.Látogatás a mai világba sokba kerül nagyon,ha nem egy helyen laknak.Van egy nagyon rendes ,komoly,kedves barátom,de ő is nagyon távol lakik tőlem.Néha ,ritkán meglátogat,de mikor elmegy nagyon rossz. Újra ,megint nagy a csend körülöttem,csak egy kis kutyám van ,de az nem helyettesíti az igazi társat ,akire mindenkor számíthatnék.Még szerencse ,hogy kertes házban lakom , sok a munka........De,az esték nagyon fájdalmasak....Nappal még csak el vagyok......

Kösz,hogy meghallgattatok.

ui. remélem nem baj ,hogy 2 hete feltettem ide a kedvenc dalomat.Ugyan is gyűjtő vagyok,szeretem a verseket ,zenét .Szívesen meghívok mindenkit csemegézni a " Profilomba" ,hátha találtok kedvetekre való verset zenét.....
Szép napot mindenkinek !

Válasz

Sajnos régóta, és mármár úgy érzem semmi remény egy társra, akire figyelhetnék és figyelne rám.

Válasz

2 eve vagyok elvalt es egyedul nevelem a harom gyerekem ,egesz nap dolgozom,de egy ido ota nagyon maganyosnak erzem magam,pedig nap mint nap emberekkel talalkozom es baszelgetek veluk,meg ott van a harom gyerek is de megis egyedul vagyok

Válasz

Hát én is csatlakozom a magányosok klubjához.Kimondhatatlanul egyedül érzem magam.Férjem 2009.decemberében hosszú betegség után eltávozott az élők sorából.Azóta nem találom a helyem.Nem tudom senkivel megosztani a gondolataimat,nem tudom megosztani a bánatomat,örömömet.Aki ebben nem volt benne,milyen egy szeretett személy elvesztése,az talán nem is tudja mi a magány.Persze mindenki máshogy éli meg a saját magányát.A saját magányunk a legfájóbb.Szeretnék ezeken az oldalakon nemtől és kortól függetlenül olyan embereket találni,akikkel beszélgetni lehetne mindenről.Talán könnyebb lenne elviselni a magányt.

Válasz

Folyamatosan újjáépíteni, megtartani, megőrizni, bizalommal feltölteni igyekszem a kapcsolatom. De nap-mint nap leomlik, visszaomlik valami belőle. Ma már erőtlennek, értéktelennek, kisemmizettnek, céltalannak, kétségbeesettnek érzem magam...

Válasz

Nekem 2 hónapja szakadt meg a 8 éves kapcsolatom, de már 6 éve érzem a magányt..Ez a legrosszabb, a társasmagány... A végén már beszélgetni sem beszélgettem,,magamba fordúltam,,,aztán történt egy elég durva dolog, amiért én kimondtam a végső szót, hogy itt a vége.... Azóta, köszönöm jól vagyok, egyre több ismerősöm van,,, találtam igazán jó barátokat is...igaz, a neten,,, és azóta ismét kezdek magamra találni...
Itt helyben is egyre több emberrel beszélgetek, van amelyik feljön egy kávéra, beszélgetünk, filmeket cserélgetünk..., elmegyünk horgászni... Ezek baráti, jó ismerős kapcsolatok... De jó, hogy vannak... :)
Ezt anno nem tudtam megtenni, mert az ex mindenkit elmart mellőlem...

Válasz

ÉN 7 HÓNAPJA CSATLAKOZTAM EHHEZ A KLUBBHOZ,MERT MAGÁNYOSNAK ÉREZTEM MAGAM!!
ÉS ELMONDHATOM MAGAMRÓL SOK ÉRDEKES EMBERREL ISMERKEDTEM,DE ITT IS KEVÉS AZ A SZEMÉLY AKI A SZÁMOMRA KOMOLY LETT VOLNA!AZÓTA MEG TALÁLTAM A LELKI NYUGALMAM,MERT IGENIS BESZÉLGETNI KELL,MINDENKIVEL KÜLÖMBEN SOHA NEM ISMERED MEG A MÁSIKAT!!KÍVÁNOM NEKTEK TI IS TALÁLJÁTOK MEG MINIMUM AMIT ÉN KAPTAM JÓ SOK EMBERTŐL!!!

Válasz