"Egyszer majd elfelejtelek téged, és nem fog fájni fejem, de most még téged látlak utcákon és tereken, reggel a májkrémes kenyeren, boltban a mosószereken, a hazug tekinteteken, biztonsági felvételeken, minden ordító gyereken, moziban a sírós részeken, könnybe lábadt szemeken."

"Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt,ezért utálta az egész világot és mindenkit benne,kivéve a barátját. Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta. Egy nap végre találtak donort aki felajánlotta a szemeit. A lány nagyon örült neki. A barátja megkérdezte tőle,ha látni fog hozzá megy-e feleségül? A lány igent mondott. Az operáció sikerült. Mikor a lány kinyitotta a szemeit a barátját látta de ő is vak volt. A fiú megkérdezte,hogy most már akkor hozzá megy-e!? A lány elutasította.
Pár napon belül a lány kapott egy levelet amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot.
A levél végén állt egy mondat: Vigyázz kérlek a szemeimre!"

„Ha majd az életben fáj valami nagyon, ne mondd senkinek, hogy kacagjon azon. Borulj a párnádra egy csendes éjszakán, s ott sírd ki magad, szívből, igazán. Mert ha az életben boldog akarsz lenni, meg kell tanulnod tűrni és szenvedni. Csalódni kell, hogy újból szeressünk, gyűlölni kell, hogy boldogok lehessünk. Meg kell tanulni nevetni, feledni, sírni, valakit elküldeni, visszahívni. Csalódni kell százszor, ezerszer, hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!”

Nincs igazság. Csak hazugság. Semmi sem az, aminek látszik. Ez egy átverés, ami éppen veled látszik. Semmi sem biztos már, ez egy álom, vagy valóság?
Most van igazság? Vagy ez is hazugság?
Rajtad áll a döntés, elhiszed e, vagy az életed hazugságban éled e le.”

„Ne sírj, ha valaki nem szeret, mert a bánat megöli szívedet. Szeresd azt, ki megérdemli, lehet, titokban ő is ezt teszi. Ha az életben boldog akarsz lenni, előbb tanulj meg tűrni és szenvedni. Olyat szeress, aki téged is szeret, hogy ne érje bánat szívedet. Fájni kell a szívnek, ha szeret, mert fájdalom nélkül élni nem lehet. Valakit megszeretni egy perc is elég, de elfelejteni egy élet is kevés.”

„ Semmit sem tehetünk, egy napon elmúlik a szerelem. Hívás nélkül jön, kérés nélkül megy. Nem tehetünk semmit sem. Mégis egész életünkben várjuk a csodát, pedig tudjuk, a szerelem minden pillanatában benne van az elmúlás.”

„A szerelem okozta számos kín közül, az a legnagyobb, mikor gyűlölni akarjuk azt, akit csak szeretni tudunk!”

„Könnyes a szemem, remeg az ajkam, nem fájdalmat okozni, csak szeretni akartam. Bocsáss meg nekem, nagyon szépen kérlek. Meghalok, ha nem érzed, hogy Szeretlek Téged!”

„Ne hidd, hogy az édes álmok valóra válnak, mert a csalódások annál jobban fájnak!”

„Eljátssza az ember a sorsa javát, ha árnyak után veti egyre magát.”

Úgy érzem elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a
sötétségben. Keresem ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben.

A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.

Már tudom, mit kell tenni, meg kell tanulnom elengedni, ha ő el akar menni. Szeretem, ezért megteszem.

Minden pillanatban mikor behunyod a szemeid, feldereng egy arc a távolban. A szemeidet nézi, de a szívedbe lát. Tudod, a múlt hibái örökre sziklába vésték történeted, de ha nem vigyázol meglehet, hogy a történet egyszer végleg véget ér!

És látom ôt, és elveszítem ôt, és szenvedek, mint egy kis napsütés a hideg vízben.

Nem kéne sírnom miattad, tudom, hogy nem vagyunk halhatatlanok. De egyszer azt mondtad nekem: Ha semmi nem megy többé akkor angyal leszek - csak neked. Minden sötét éjszakán megjelenek elõtted, s aztán elrepülünk, messze innen, és soha többé nem válunk el.

„Tudom, hogy ez az élet, noha szerelemmé nem érlelődött, nem veszett el teljesen.
Tudom, hogy a virág, mely hajnalban fonnyad el, a patak, mely a sivatagba tévedve elenyészik, nem veszett el teljesen.
Tudom, hogy minden, amit elodáztunk, amit az élet lassúsággal megterhelten vonszol maga után, nem veszett el teljesen. Tudom, hogy valósulatlan álmaim és zendületlen dalaim lantod valamelyik húrján rezegnek és nem vesztek el teljesen!”